Lássuk be a puszta tényeket, a férfiak legalább annyira bonyolultak, mint a nők.

Sokan azt mondják, ha eleget kap a női bájokból, és jó főzéstudományból, ő már elégedett, de én nem nézem le azért ennyire a másik nemet.

Nemrég beszélgettem valakivel arról, hogy van egy jó barátja, akivel korábban együtt járt. A mostani kedvesének nem tetszik, hogy barátságban vannak. Na, most akkor ő mit tegyen? Hiszen a barátságot nem hajítjuk csak ki az ablakon, igaz? Arról nem is beszélve, hogy igen kevés számú barát egyike az úr.

Az első válasz, ami megfordult a fejemben nagyon leegyszerűsítve, hogy a férfiak kicsit olyanok, mint a macskák.

„Szeress, etess, és soha ne hagyj el!”

Mégis, a nő, mint szimbólum a férfi számára igazi „territóriummá” avanzsálódhat. Ő az „enyém”. Azt akarom, hogy nekem tárja ki a szívét, én akarom a gondjait meghallgatni, és hozzám vonzódjon. A férfiak számára a nő akár hatalomjelkép is lehet. Azért hadd merjük feltételezni, hogy ezt az érzést egy intelligens embere tudja kontrollálni.

És mivel drága barátnőm volt kedvese forog szóban, megvan vajon még az a vonzalom, ami a korábbi kapcsolatban szóban foroghatott? Talán az érzések eltűntek, de a kémia nem biztos, hogy változott… Hajjaj… bonyolódnak a dolgok.

Ebből a szempontból jogos – nevezzük most így- Béla aggodalma.

A hölgy- legyen-, Liza viszont nem várhatná el a bizalmat? Nem ad okot féltékenységre… nem tesz semmit, puszta baráti érzelmek töltik el. Talán nem is érez, soha nem is érzett vonzalmat. Akkor meg mit fél Béla? Talán még el is mondta ezt neki Liza, de senki sem láthat a másik fejébe. Ez talán szerencsénk… J

Van itt konkrét igazság?

Fogas kérdés.

A kompromisszumkészség alapvető igénye egy kapcsolatnak. Senki sem adhat a párnak választ, ezt majd ők kidolgozzák.

A féltékenységben, engedékenységben is át lehet esni a ló túloldalára. Meg minden másban is.

Bizalom és kommunikáció (az elengedhetetlen szerelemmel együtt persze) legyen most a jelszavunk. Meg kell ezt beszélni. Nem kell túlságosan csócsálni a lerágott csontot. Legyen egy igen, vagy legyen egy nem.

 

Hogy van-e egyáltalán barátság egy kapcsolat után, vagy csak egyszerűen fiú és lány között… az egy másik bejegyzést érdemel.

Ez az, amit rövid életem során láttam eddig a kapcsolatokban.

 

Bogi

Megosztás a facebookon

Mi is folyik itt? 

Blogot írok… miért? Hát…Erre majd később rájössz.

Kezdjük a száraz tényekkel: szeretek írni. Erre van a blogom. Nem az életem megrázó eseményeiről, fiatal korom drámai nehézségeiről szól ez majd. Talán olyan gondolatokat írok le, mint, hogy cipzárokkal felszerelt banánok majszolása a buszon, akár Ingrid Sjöstrand tette.

Vannak dolgok, amiket nem szeretek, mint a gomba, az ananász és a teszetosza emberek.

Szeretnék egy kiskutyát, de kollégiumban lakok így nem lehet.

Egyelőre ennyit lehet megismerni belőlem és nem többet.

Ez egyfajta bevezetés lett, aztán majd kiderül, mit írok ide később.

Nem kérem, hogy ne ítélj, a gondolataimért. Azt sem, hogy szeresd, amit itt olvasol. Nem kérek semmit. Csak írok.

Egy holland közmondással fejezem be:

"Honger is de beste saus."

 

Jó étvágyat a blogomhoz!

 

Bogi

 

2015.09.26.

Megosztás a facebookon