Sziasztok! 

Hát húzós egy pár nap volt az utóbbi. Elkezdtem dolgozni és egész jól is megy. 

Csütörtökön és pénteken bár kicsit sűrű volt, még élveztem is. Szombaton még élvezni sem volt időm, mert ANNYIRA hatalmas nagy tömeg volt, hogy a fülünk is ketté állt tőle és mindenki csak rohant és rohant és futott. Szombatonként van vásár a főtéren és erre özönlik a nép. Majdnem két órával hosszabban kellett dolgoznom, mint az a beosztásomban van, de eddig is tudtam, hogy a vendéglátás ilyen. 

Rengeteget kell cipekedni, és ez egy nagyon emancipált hely... ugyanannyit emelek mint a férfiak. Ergo ingyen edzhetek, ami tökre jó, úgysem volt időm úszni menni! :D Ez egy multifunkcionális munkahely! 

Őszintén szólva nem zavar a rohanás, a cipekedés és a túlóra, mert jól megfizetnek, és dolgozni jöttem ide, nem nyaralni. 

A vasárnapom szabad volt, és nagyon sokat pihentem. Elmentem templomba, és a püspök misézett, ami azért nem volt rossz. Jókat mondott, jó volt a környezet, irtó sokféle nép és nemzet volt ott, amit nem tudtam mire vélni, de tetszett. Egy házaspár az aranylakodalmát ünnepelte éppen a misén, ez is igen szép volt. 

Este gofrit készítettünk Brunoval, és finomra sikerültek, bár ő nem volt megelégedve velük, mert nem voltak elég vastagak és ropogósak. Hát... én csak megettem őket, és finom volt. :) 

Most meg megyek megint munkába, de még előtte gyorsan leírtam ezt a mesét.

Van még egy meglepetésem most elsősorban a NyíLaknak, de a többieknek is, akik itt olvassák a blogom, amit hamarosan megkapnak/tok. 

Szóval mára ennyi, aki erre jár, ugorjon be egy kávéra, GERI! 

:D

 

Puszik, 

Bogi

Megosztás a facebookon

Sziasztok Jónépek! 

Hát holnap kezdődik a munka és kacagás, izgatott vagyok, hogy mi vár rám. De reméljük, jó lesz! 

Ma Antwerpenben jártam Eszterrel. Nő-napot tartottunk, mi ketten mentünk csak. Nagyon jó volt! Rengeteget sétáltunk, nézelődtünk, ettünk, ittunk mulattunk. Vonattal mentünk, nem autóval. Mondanom sem kell elég menő vonatok járnak errefelé, bár bizony volt késés. De egye fene, jó a sör itt, belgák, ez most belefér. 

Jártunk a Rubens háznál, meg a zsidó negyedben, ahol annyi magyarral futottunk össze, hogy az valami hihetetlen. Találtunk egy magyar főnökkel rendelkező kóser éttermet, Hoffy's a neve. Van magyar kaja, csak látványra, de tudom ajánlani. :) 

Jártunk egy magyar boltban is, rögvest a vonatállomás mellett van, és meg lehet nyugodni: Van túrórudi!! (bár laktózmentes nincsen.) :( 

Találtunk egy bolha-piac szerűséget is, ahol kinéztem pár szép korsót, de hát... belga árak, magyar tárca, maradt minden a régiben, úgyis csak a helyet foglalná. Majd csatolok pár képet is, hogy lássátok, miről meséltem ma, de egyelőre internet szűkében vagyok. 

Az idő még mindig meseszép, amiért nagyon hálás vagyok, tekintve, hogy gyakran biciklivel járok, így a napsütésben jobb tekerni, mint esőben. 

 

 

Megosztás a facebookon

Üdvözlöm a kedves Szempárokat itt a blogomon! :)

 

Mechelenben vagyok jelenleg. Itt fogok dolgozni, amíg nem kezdődik a suli Leuvenben. 

25 óra tömör-gyönyör szenvedés után, autóban, buszon és válogatott benzinkutakon megjöttem Belgiumba. Az első dolgom az alvás volt, utána pedig zuhany követte újra emberré varázsolásom során.

Délután eltekertünk közösen a templomhoz drága vendéglátóim egyikével, hogy tudjam, ma hová menjek. Hazafelé csak kétszer fordultam rossz irányba... :D Este kagylót ettünk... nem mondom, nem rossz fogadtatás volt. :))) 

Reggel kellemesen és jóval kipihentebben ébredtem. A család vizslája, mint mindig örömtől megbolondulva konstatálta, hogy bizony a fiatal emberlény ébren van, tehát játszunk. 

Sikeresen megtaláltam a templomot délelőtt és részt is vettem egy szentmisén, ahol egy nigériai atya is volt. Az hagyján, hogy flamandul beszél itt mindenki, de az ő akcentusa még nagyobb kihívás volt. De sikerült felfognom néhány dolgot szerencsémre. Na meg hát... Jézussal való találkozás a legfontosabb. 

Hazafelé már nem tévedtem el. :)

 

Köszönöm az imákat, sms-eket, drága barátaim és családtagjaim. :)

Legyetek jók, mint mindig! 

Puszi

Bogi

Megosztás a facebookon

Holnap!

Holnap! 

Megosztás a facebookon

Jövőhéten indulok... 

10 napom maradt. Már egyre jobban izgulok, és jóval inkább gyarapodik bennem várakozás mint félelem. Mostanság folytonos tevékenységem a búcsú, de ez nem baj... Néha ez is kell. Minél inkább fáj elhagyni azokat, akik fontosak nekem, annál jobb lesz őket viszont látni. Vagy hát... minimum ezzel tartom a lelket, talán jóval inkább magamban, mint bennük. 

Úgy érzem jó lesz kint. Szerintem oda szólít most Isten, küldetésem van ott. 

Az Ifjúsági Világtalálkozón egy áldott békét kaptam erre a szemeszterre, ami meglehetősen jót tett. Szóval számolok vissza, lassan már órákat is, nem csak perceket. Barátságokat kötök és veszítek folyamatosan, de ez meg normális. 

Várom mi lesz kint. 

Világ minden népe, akikkel együtt fogok tanulni! Érkezem! 

Bogi

Megosztás a facebookon

Beszélgessünk egy kicsit a nyárról...

Elég nehezen indult ez nekem idén, nem vizsgák, vagy munka miatt, bár a másodikat igen nehezen találtam...

Hanem azért, mert nem akartam, hogy elkezdődjön a szünet. Iskolát akartam, kolit akartam, a megszokott életemet akartam... merthogy minden meg fog változni hamarosan. El fogok menni fél évre egy másik országba.

Belgiumban hagytam tavaly nyáron a szívem, bár nem is voltam ott egészen 2016 februárig, de egy fiatalember úgy döntött, magával viszi innen. Nem kérdezte meg, szabad-e... Aztán visszaadta tavasszal. Jól tette, ne haragudjunk rá emiatt, így van minden rendben... Szeretjük a belgákat, bár kicsit kevésbé, AZUTÁN A meccs után... :)

De addigra már el lett intézve minden. Készen volt számomra az életem Belgiumban, minimum egy fél évre, erasmus-szal. Hajjaj... Mindenem ott volt egy ideig, aztán most meg nincs ott semmi, de én meg mindenem itt hagyom, azért, hogy ott talán legyen valamim... Magammal, egyedül. Jön velem egy jóbarátom, de más úgy minden, hogy azok, akik az életem szoros részesei lettek itt maradnak.

Nem akarok nyarat, végképp nem akarok őszt. Megállhatna mondjuk az idő rögtön a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó után. Merthogy oda megyek... és az nagyon jó lesz.

Amiatt nagyon izgatott vagyok.

Az erasmus miatt is izgatott vagyok. Csak attól félek is. Krakkótól nem félek.

Egy dologban bízhatok csak, a Gondviselésben, hiszen Isten szülői felügyelete mindig velem van. Csak néha kicsit halk, a zajos fejemben a hangja... Imádkozzatok számomra nyugalomért, hogy meghallhassam a Vigyázóm hangját.

 

Bogi out

Megosztás a facebookon