Beszélgessünk egy kicsit a nyárról...

Elég nehezen indult ez nekem idén, nem vizsgák, vagy munka miatt, bár a másodikat igen nehezen találtam...

Hanem azért, mert nem akartam, hogy elkezdődjön a szünet. Iskolát akartam, kolit akartam, a megszokott életemet akartam... merthogy minden meg fog változni hamarosan. El fogok menni fél évre egy másik országba.

Belgiumban hagytam tavaly nyáron a szívem, bár nem is voltam ott egészen 2016 februárig, de egy fiatalember úgy döntött, magával viszi innen. Nem kérdezte meg, szabad-e... Aztán visszaadta tavasszal. Jól tette, ne haragudjunk rá emiatt, így van minden rendben... Szeretjük a belgákat, bár kicsit kevésbé, AZUTÁN A meccs után... :)

De addigra már el lett intézve minden. Készen volt számomra az életem Belgiumban, minimum egy fél évre, erasmus-szal. Hajjaj... Mindenem ott volt egy ideig, aztán most meg nincs ott semmi, de én meg mindenem itt hagyom, azért, hogy ott talán legyen valamim... Magammal, egyedül. Jön velem egy jóbarátom, de más úgy minden, hogy azok, akik az életem szoros részesei lettek itt maradnak.

Nem akarok nyarat, végképp nem akarok őszt. Megállhatna mondjuk az idő rögtön a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó után. Merthogy oda megyek... és az nagyon jó lesz.

Amiatt nagyon izgatott vagyok.

Az erasmus miatt is izgatott vagyok. Csak attól félek is. Krakkótól nem félek.

Egy dologban bízhatok csak, a Gondviselésben, hiszen Isten szülői felügyelete mindig velem van. Csak néha kicsit halk, a zajos fejemben a hangja... Imádkozzatok számomra nyugalomért, hogy meghallhassam a Vigyázóm hangját.

 

Bogi out

Megosztás a facebookon