Jó reggelt Nép! 

Találkoztam egy régi, de örök szerelmemmel a tengerrel. Mindenkit üdvözöl.

Szörnyen jó volt a tegnapi nap. Megjártam Knokke-Heist-ot, Brugge-t, láttam lovakat, kacsákat, hattyúkat, magyarokat... Csupa helyi látványosság. 

Ezt hoztam nektek a tengerről: 

Összetalálkoztunk egy sráccal is, aki épp Kínából érkezett meg. Meglehetősen tiszta volt a sok ásás ellenére. 

Másfelé is jártam ám.  Például hivatalos voltam egy afrikai keresztelőre, ami két órán át tartott, és még kettőn át utána ettünk, és mikor én sűrű elnézések között eltávoztam, ők még maradtak további néhányra. Volt tánc, dob, tradicionális öltözék. Fergeteges élmény volt. Elhangzott néhány igen "otthon-érzést" és nosztalgiát okozó mondat:

"Amikor egy faluba egy gyermek születik, azért az egész közösség felelősséget vállal. Tehát ha a gyerek rosszat tesz, eltéved Krisztus útjáról. Azt a szomszéd ugyanúgy pofon vághatja, mint a szülei, ha esetleg nincs jelen a gyereknek családtagja."

Eszembe jutott erre, hogy édesanyám hasonlóan tessékelt be első nap az iskolába annak idején, bár mi nem falusiak vagyunk, csak "vidékiek".

A koliban is alakul ki szépen a társaság. A székely legényeimen kívül említenék még egy embert. ( Szívem szerint említeném az összeset, de majd idővel mindenki sorra kerül, remélem. ) Szóval Ő itt Mesi. 

 

Mesi jó fej. Mesi orgonista lánya. ( de nem a tesóm) Mesit bírjuk. Szia Mesi! 

 

Vasárnap szolgáltunk - volna- a magyar misén, de az Atyának kiment a fejéből, hogy jönnie kéne. Ezért csak énekeltünk egy jót. Én voltam az ukulelista, bár elég ergyán megy még. Majd segít a koliban a két zenész. 

Ennyi mára! 

Mindenki vigyázzon formás valagára. 

Itt van nektek egy kis vers.

Bár egy kicsit most még nyers.

Puszik 

Bogi

ps.: Misikéért még folyhatnak az imák. Már a hatásuk érezhető, de még mindig nagyon kell.

 

Megosztás a facebookon

Beszélgessünk egy kicsit a nyárról...

Elég nehezen indult ez nekem idén, nem vizsgák, vagy munka miatt, bár a másodikat igen nehezen találtam...

Hanem azért, mert nem akartam, hogy elkezdődjön a szünet. Iskolát akartam, kolit akartam, a megszokott életemet akartam... merthogy minden meg fog változni hamarosan. El fogok menni fél évre egy másik országba.

Belgiumban hagytam tavaly nyáron a szívem, bár nem is voltam ott egészen 2016 februárig, de egy fiatalember úgy döntött, magával viszi innen. Nem kérdezte meg, szabad-e... Aztán visszaadta tavasszal. Jól tette, ne haragudjunk rá emiatt, így van minden rendben... Szeretjük a belgákat, bár kicsit kevésbé, AZUTÁN A meccs után... :)

De addigra már el lett intézve minden. Készen volt számomra az életem Belgiumban, minimum egy fél évre, erasmus-szal. Hajjaj... Mindenem ott volt egy ideig, aztán most meg nincs ott semmi, de én meg mindenem itt hagyom, azért, hogy ott talán legyen valamim... Magammal, egyedül. Jön velem egy jóbarátom, de más úgy minden, hogy azok, akik az életem szoros részesei lettek itt maradnak.

Nem akarok nyarat, végképp nem akarok őszt. Megállhatna mondjuk az idő rögtön a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó után. Merthogy oda megyek... és az nagyon jó lesz.

Amiatt nagyon izgatott vagyok.

Az erasmus miatt is izgatott vagyok. Csak attól félek is. Krakkótól nem félek.

Egy dologban bízhatok csak, a Gondviselésben, hiszen Isten szülői felügyelete mindig velem van. Csak néha kicsit halk, a zajos fejemben a hangja... Imádkozzatok számomra nyugalomért, hogy meghallhassam a Vigyázóm hangját.

 

Bogi out

Megosztás a facebookon