Hello Nép! 

Hú de sok minden történt! Lassacskán szokok hozzá a városhoz, barátkozok emberekkel! 

A kolis arcok jófejek, bár van akit még csak suhanni láttam, innen oda, onnan ide, sok a dolog, kevés az idő, olyannak képzelem el az illetőt, mint a nyulat az Alíz Csodaországban-ból. "Elkésünk!" 

Henivel és Tamással vagyunk eddig egymást arcát gyakorta látó viszonyban. Ők a CH-ban laknak szintén.

Egy japán lánnyal is szépen összepacsiztam. Egyik ilyen ismertető előadás szünetében odapattant hozzám, hogy "Szia beszélgetünk?" és azóta látjuk egymást gyakorlatilag minden nap. Ugyanazok a programjaink, így ez nem meglepő és nem is nehéz. 

Másik két néderlandisztikás leányzóval is szépen összeismerkedtem. Ők már jó ideje itt vannak, tudják mi itt a dörgés. (Az hála Égnek, még pont nincsen, szép az idő, és nem is túl hideg) 

Összebarátkoztam egy szintén katolikus lánnyal, Camille-nak hívják és Bujumburából származik. Tudjátok, innen a szomszédból. Megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt misére. Az áldások áradása tehát temérdek! 

A kávét is megszerettem. A kávé finom! Még tej nélkül is, tekintve, hogy kb. sehol sincs laktózmentes opció. 

A sört viszont még jobban szeretem, tartok attól, hogy ha hazatérek magyar földre, víznek fog tűnni az összes. 

Szobatársaim égető hiányának ellenére a szobám is tetszik, és az alvás is sikerül. Megosztottam már párotokkal, mennyire nehezen megy nekem úgy aludni, hogy nincs más a szobában, tekintve, hogy születésem óta nem volt úgy igazán külön szobám. Szóval ez is egy első. 206 azért még mindig örök <3. 

Tehát a hangulat, az idő és a sör jó. Az egyetem rengeteg programot kínál. Vannak keresztény programok is, ami szimplán mesés. 

Ennyit mára. Jó itt kint, és már nem is vagyok egyedül. 

 

Sok puszi mindenkinek! 

Bogi

p.s.: a következő videó bitang hosszú lesz

 

Megosztás a facebookon

Beszélgessünk egy kicsit a nyárról...

Elég nehezen indult ez nekem idén, nem vizsgák, vagy munka miatt, bár a másodikat igen nehezen találtam...

Hanem azért, mert nem akartam, hogy elkezdődjön a szünet. Iskolát akartam, kolit akartam, a megszokott életemet akartam... merthogy minden meg fog változni hamarosan. El fogok menni fél évre egy másik országba.

Belgiumban hagytam tavaly nyáron a szívem, bár nem is voltam ott egészen 2016 februárig, de egy fiatalember úgy döntött, magával viszi innen. Nem kérdezte meg, szabad-e... Aztán visszaadta tavasszal. Jól tette, ne haragudjunk rá emiatt, így van minden rendben... Szeretjük a belgákat, bár kicsit kevésbé, AZUTÁN A meccs után... :)

De addigra már el lett intézve minden. Készen volt számomra az életem Belgiumban, minimum egy fél évre, erasmus-szal. Hajjaj... Mindenem ott volt egy ideig, aztán most meg nincs ott semmi, de én meg mindenem itt hagyom, azért, hogy ott talán legyen valamim... Magammal, egyedül. Jön velem egy jóbarátom, de más úgy minden, hogy azok, akik az életem szoros részesei lettek itt maradnak.

Nem akarok nyarat, végképp nem akarok őszt. Megállhatna mondjuk az idő rögtön a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó után. Merthogy oda megyek... és az nagyon jó lesz.

Amiatt nagyon izgatott vagyok.

Az erasmus miatt is izgatott vagyok. Csak attól félek is. Krakkótól nem félek.

Egy dologban bízhatok csak, a Gondviselésben, hiszen Isten szülői felügyelete mindig velem van. Csak néha kicsit halk, a zajos fejemben a hangja... Imádkozzatok számomra nyugalomért, hogy meghallhassam a Vigyázóm hangját.

 

Bogi out

Megosztás a facebookon