Hello Nép! 

Hú de sok minden történt! Lassacskán szokok hozzá a városhoz, barátkozok emberekkel! 

A kolis arcok jófejek, bár van akit még csak suhanni láttam, innen oda, onnan ide, sok a dolog, kevés az idő, olyannak képzelem el az illetőt, mint a nyulat az Alíz Csodaországban-ból. "Elkésünk!" 

Henivel és Tamással vagyunk eddig egymást arcát gyakorta látó viszonyban. Ők a CH-ban laknak szintén.

Egy japán lánnyal is szépen összepacsiztam. Egyik ilyen ismertető előadás szünetében odapattant hozzám, hogy "Szia beszélgetünk?" és azóta látjuk egymást gyakorlatilag minden nap. Ugyanazok a programjaink, így ez nem meglepő és nem is nehéz. 

Másik két néderlandisztikás leányzóval is szépen összeismerkedtem. Ők már jó ideje itt vannak, tudják mi itt a dörgés. (Az hála Égnek, még pont nincsen, szép az idő, és nem is túl hideg) 

Összebarátkoztam egy szintén katolikus lánnyal, Camille-nak hívják és Bujumburából származik. Tudjátok, innen a szomszédból. Megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt misére. Az áldások áradása tehát temérdek! 

A kávét is megszerettem. A kávé finom! Még tej nélkül is, tekintve, hogy kb. sehol sincs laktózmentes opció. 

A sört viszont még jobban szeretem, tartok attól, hogy ha hazatérek magyar földre, víznek fog tűnni az összes. 

Szobatársaim égető hiányának ellenére a szobám is tetszik, és az alvás is sikerül. Megosztottam már párotokkal, mennyire nehezen megy nekem úgy aludni, hogy nincs más a szobában, tekintve, hogy születésem óta nem volt úgy igazán külön szobám. Szóval ez is egy első. 206 azért még mindig örök <3. 

Tehát a hangulat, az idő és a sör jó. Az egyetem rengeteg programot kínál. Vannak keresztény programok is, ami szimplán mesés. 

Ennyit mára. Jó itt kint, és már nem is vagyok egyedül. 

 

Sok puszi mindenkinek! 

Bogi

p.s.: a következő videó bitang hosszú lesz

 

Megosztás a facebookon