Sziasztok! 

Ma reggel korán ébredtem, és rorate imádságra mentem. Miután sikeresen nem aludtam el az apró, homályos és hangulatos kápolnában reggelit készítettem, aztán még mindig korán lévén, szépen csendben felbattyogtam a szobámba. Elgondolkoztam miközben így magammal voltam. 

Mi miatt is vagyok én itt? 

Tanulás, oké, de az ember nem megy külföldre CSAK, hogy tanuljon, vagy akkor, ahogy Édesapám mondja mindig: "Vagy tehetségtelen, vagy hülye..." 

Olyan nincs, hogy csak egy dolog motivál. Na lássuk, mi van az én asztalomon. Az időjárást egyből kihúzhatjuk, az eső és én nem vagyunk jóban, nem kell már nőnöm, így is ritka a magaslati levegő. 

Szerelem? Hát... ha erre is van az illető, nagyon elbújt, vagy két óra vonattal, nedves és tengernek hívják, de mostanában igen elhidegültünk egymástól. Mindig a téli hónapok nehezek vele... Olyan ez, mint a só(s víz) a sebre. 

Kerékpár versenyzőnek sem készülök, amiben még ez az ország jeleskedik esetleg.

Sörfőzdét nyitnék én, de pécsi sör már van... 

Magamat keresem legvalószínűbben, de mikor vesztem el... nekem nem rémlik, hogy erre sor került volna. Akkor meg mi a dolgom? Elég jól mulatok én itt, honvágy ide vagy oda, Budapest megvár, a karácsony a nyakunkon, repjegy megvan, a család vár. 

Talán a kérdés nagyobb annál, mint hogy itt Belgiumban mit keresek, de az ÉLET értelmét most talán nem kezdem el felfedezni, rengeteg filozófus dolgozik azon már. Nekik ezúton is köszönöm, de megsúgom, lehet ti sem találjátok meg, hisz Jézus óta nem született még Isten ( fia). 

Ezekben biztos vagyok: Jó itt, jó ott is. Vannak, akik szeretnek. Többet tudok ma magamról, mint tegnap. Nem sok. De legalább ez van. 

Ma jön hozzám egy NyíL leányzó látogatóba, Betti. Nijmegenben erasmus-ol és leugrik, juhhé! 

Itt egy kép is, már csak megszokásból. 

 

Sok puszi, 

Bogi

Megosztás a facebookon