Sziasztok! 

Rég nem írtam újfent, és egyszerre esett meg sok dolog, meg kevés is. 

Lehet, hogy a cím a hegynek a csúcsa, de olyan messze van még, hogy én sehol sem látom. Cserébe jó sok a felhő. De ez nem baj, a felhők szépek. Olyanok mint a vattacukor. A vattacukor meg finom. 

Vágom a centit, mindjárt megyek haza. Jó lesz megölelgetni a családot, barátokat, az ágyamban aludni, Pécs vagy Budapest utcáin koptatni a köveket. Persze Jézusnak is születésnapja lesz, ami talán a legfontosabb minden esemény közül. 

Szóval még mindig várakozom. :)

Az egyik dolog, amit vártam viszont megtörtént múlt héten. Itt járt Orsi és Sebi. Jó volt látni rég nem látott barátnőmet, és megismerni a lovagias testvérét, aki a félelmetes bevetésre kísérte a leánykát. Felfedeztük Leuven rejtélyeit és kalandjait. Jártunk félig-meddig a Roxfortban is. :) Najó, csak Arenbergben. Mivel nekem nincs szép fotóm róla a felújítási munkák miatt, loptam egyet nektek.

 

Sebi szeret madarakkal beszélgetni. Meg megkergetni őket. ( erről később valamilyen formában lehet lesz képi igazolás) 

 

Orsi fotózni szeret. Pl. Sebit, amint madarakat kerget, de itt most épp egy gyertyát örökít meg.

 

 

Én is szeretek vizuálisan megörökíteni dolgokat.

 

 

De írásban is. Erre nem is jobb példa, mint hogy múlt pénteken volt szerencsém felolvasni egy novellámat. A performanszom nem volt a legjobb, tekintve, hogy szörnyen ideges voltam. Ezt a felvételből ( amit nem fogok posztolni valószínűleg ) hallhattam vissza. Ez apróbb csalódással töltött el, de semmiképp sem bátortalanított el. 

(erről még nincsen képem ) 

Ezek után a kalandok után jött az utolsó-előtti hét. Amikor is valamilyen úton módon olyan alaposan megfáztam, hogy szerdára elment a hangom egy kicsit, és csütörtökre pedig beszélni sem tudtam. Pénteken viszont várt rám egy előadás egy teremnyi belga előtt. Kicsit sem kapott el a gyomorideg... JA DE!! Meleg tea, c-vitamin, citrom és más házi gyógymódok egymás hegyén hátán lettek belém diktálva a csütörtöki nap folyamán. Ennek foganata az volt, hogy pénteken délután kettőkor kiállva a katedrára, a mikrofonba Darth Vadert imitáltam, és letudtam, egy enyhén ergya, de elvégzett prezentációt. 

Hogy édes szájízzel bocsássam a drága olvasó-közönséget el, elmesélem még, hogy volt bizony karácsonyi alkalom az ichtusnél és a koliban is. A közösséggel Vad-Nyugat party volt, és country táncoltunk, amit szörnyen élveztem, és sorra dicsérték az emberek a tánctudásom, ami engem is, meg a két bal lábamat is meglepte.

(én is a képen vagyok, aki megtalál, az plusz pontot kap :) )

A koliban pedig körbement az ajándékozás és elképesztő ötletes dolgoknak voltam szem,-és fül tanúja. Kaptam egy naptárat a Morzsika képeivel tele, aminél szebb fogható emléket nem is nyerhettem volna. Köszönöm Oti! :) 

Mára ennyit drága mind! 

Puszik

Bogi

 

 

Megosztás a facebookon