Jövőhéten indulok... 

10 napom maradt. Már egyre jobban izgulok, és jóval inkább gyarapodik bennem várakozás mint félelem. Mostanság folytonos tevékenységem a búcsú, de ez nem baj... Néha ez is kell. Minél inkább fáj elhagyni azokat, akik fontosak nekem, annál jobb lesz őket viszont látni. Vagy hát... minimum ezzel tartom a lelket, talán jóval inkább magamban, mint bennük. 

Úgy érzem jó lesz kint. Szerintem oda szólít most Isten, küldetésem van ott. 

Az Ifjúsági Világtalálkozón egy áldott békét kaptam erre a szemeszterre, ami meglehetősen jót tett. Szóval számolok vissza, lassan már órákat is, nem csak perceket. Barátságokat kötök és veszítek folyamatosan, de ez meg normális. 

Várom mi lesz kint. 

Világ minden népe, akikkel együtt fogok tanulni! Érkezem! 

Bogi

Megosztás a facebookon