Sziasztok! 

Rég nem írtam újfent, és egyszerre esett meg sok dolog, meg kevés is. 

Lehet, hogy a cím a hegynek a csúcsa, de olyan messze van még, hogy én sehol sem látom. Cserébe jó sok a felhő. De ez nem baj, a felhők szépek. Olyanok mint a vattacukor. A vattacukor meg finom. 

Vágom a centit, mindjárt megyek haza. Jó lesz megölelgetni a családot, barátokat, az ágyamban aludni, Pécs vagy Budapest utcáin koptatni a köveket. Persze Jézusnak is születésnapja lesz, ami talán a legfontosabb minden esemény közül. 

Szóval még mindig várakozom. :)

Az egyik dolog, amit vártam viszont megtörtént múlt héten. Itt járt Orsi és Sebi. Jó volt látni rég nem látott barátnőmet, és megismerni a lovagias testvérét, aki a félelmetes bevetésre kísérte a leánykát. Felfedeztük Leuven rejtélyeit és kalandjait. Jártunk félig-meddig a Roxfortban is. :) Najó, csak Arenbergben. Mivel nekem nincs szép fotóm róla a felújítási munkák miatt, loptam egyet nektek.

 

Sebi szeret madarakkal beszélgetni. Meg megkergetni őket. ( erről később valamilyen formában lehet lesz képi igazolás) 

 

Orsi fotózni szeret. Pl. Sebit, amint madarakat kerget, de itt most épp egy gyertyát örökít meg.

 

 

Én is szeretek vizuálisan megörökíteni dolgokat.

 

 

De írásban is. Erre nem is jobb példa, mint hogy múlt pénteken volt szerencsém felolvasni egy novellámat. A performanszom nem volt a legjobb, tekintve, hogy szörnyen ideges voltam. Ezt a felvételből ( amit nem fogok posztolni valószínűleg ) hallhattam vissza. Ez apróbb csalódással töltött el, de semmiképp sem bátortalanított el. 

(erről még nincsen képem ) 

Ezek után a kalandok után jött az utolsó-előtti hét. Amikor is valamilyen úton módon olyan alaposan megfáztam, hogy szerdára elment a hangom egy kicsit, és csütörtökre pedig beszélni sem tudtam. Pénteken viszont várt rám egy előadás egy teremnyi belga előtt. Kicsit sem kapott el a gyomorideg... JA DE!! Meleg tea, c-vitamin, citrom és más házi gyógymódok egymás hegyén hátán lettek belém diktálva a csütörtöki nap folyamán. Ennek foganata az volt, hogy pénteken délután kettőkor kiállva a katedrára, a mikrofonba Darth Vadert imitáltam, és letudtam, egy enyhén ergya, de elvégzett prezentációt. 

Hogy édes szájízzel bocsássam a drága olvasó-közönséget el, elmesélem még, hogy volt bizony karácsonyi alkalom az ichtusnél és a koliban is. A közösséggel Vad-Nyugat party volt, és country táncoltunk, amit szörnyen élveztem, és sorra dicsérték az emberek a tánctudásom, ami engem is, meg a két bal lábamat is meglepte.

(én is a képen vagyok, aki megtalál, az plusz pontot kap :) )

A koliban pedig körbement az ajándékozás és elképesztő ötletes dolgoknak voltam szem,-és fül tanúja. Kaptam egy naptárat a Morzsika képeivel tele, aminél szebb fogható emléket nem is nyerhettem volna. Köszönöm Oti! :) 

Mára ennyit drága mind! 

Puszik

Bogi

 

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Megint jelentkezem. Készülődés van, sok mindent várok. Jézus születését például. Vagy hogy hazamenjek a családomhoz, és a pénteket, szóval... sok mindent. Felkérést teljesítek pénteken, felolvasok. Izgulok, de izgatott is vagyok. 

Fogytán van a benzinem, ha lehetek őszinte, de hát, hogy ne lennék? Családban marad. Meg barátok közt. Van olyan itt, akit nem ismerek, de olvas? Szóval fáradok el, teli van az agendám, és folyton jönnek az extra programok. 

Na de! Jártam Bruggében megint, de most másként éltem meg, mint múltkor. Legutóbb nem hagyott nyomot. Na de most...? 

Nézzétek csak! 

 

 

 

Mesivel szerintem ez marad az alap póz. 

 

 

 

 

Szomjunk a fény a sötétben, ha már Advent. 

 

 

Betti volt a vendégem, vele mentem, de ő nem szereti, ha fotózzák. Képzeljétek el őt. Okos és NyiLazni is tud. :) Ennyit segítek.

Velünk voltak még Mesi vendégei is, meg még egy kolis pajtás, István. 

Tanulni még mindig kell eleget. Az otthoni iskolai munkámról nem is beszélve, belegondolni sem merek egyelőre. De egy nagy kihíváson már túl vagyok, sőt kettőn, a középkori irodalom tantárgyam csaknem készen van. Ennek meglehetősen örülök. 

A kolisokról hadd mondjak még pár szót. Már most sajnálom, hogy itt kell hagynom őket. Belopták magukat a szívembe, hiába nem akartam engedni, és még kulcsra is zártam... Ők ügyesen a lakatok piszkálásában. Szóval jó itt... egyre jobb. De miért most, mikor két hét és vége? Nahh... megyek haza és honvágyam lesz. 

Sokat tanultam, meg nőttem felfele. Belgium: Hivatástisztázás a javából. 

Szóval péntek a következő mérföldkő. Végre az itteni emberek is olyan szavakat hallhatnak tőlem, amik nagyjából megfelelő módon vannak egymás mellé helyezve, hogy elmondhassam, mit is látok, meg azt a mit, hogyan. Először hallhatnak majd mondani is valamit, nem csak beszélni. Izgalmas. Vajon tetszik majd nekik, amit látnak így belőlem? Kiderül. Ha igen, ha nem, az egy cél marad: hinni kell.

További mélyülő hangolódást kívánok a karácsonyra!

Bogi

Megosztás a facebookon

Sziasztok! 

Ma reggel korán ébredtem, és rorate imádságra mentem. Miután sikeresen nem aludtam el az apró, homályos és hangulatos kápolnában reggelit készítettem, aztán még mindig korán lévén, szépen csendben felbattyogtam a szobámba. Elgondolkoztam miközben így magammal voltam. 

Mi miatt is vagyok én itt? 

Tanulás, oké, de az ember nem megy külföldre CSAK, hogy tanuljon, vagy akkor, ahogy Édesapám mondja mindig: "Vagy tehetségtelen, vagy hülye..." 

Olyan nincs, hogy csak egy dolog motivál. Na lássuk, mi van az én asztalomon. Az időjárást egyből kihúzhatjuk, az eső és én nem vagyunk jóban, nem kell már nőnöm, így is ritka a magaslati levegő. 

Szerelem? Hát... ha erre is van az illető, nagyon elbújt, vagy két óra vonattal, nedves és tengernek hívják, de mostanában igen elhidegültünk egymástól. Mindig a téli hónapok nehezek vele... Olyan ez, mint a só(s víz) a sebre. 

Kerékpár versenyzőnek sem készülök, amiben még ez az ország jeleskedik esetleg.

Sörfőzdét nyitnék én, de pécsi sör már van... 

Magamat keresem legvalószínűbben, de mikor vesztem el... nekem nem rémlik, hogy erre sor került volna. Akkor meg mi a dolgom? Elég jól mulatok én itt, honvágy ide vagy oda, Budapest megvár, a karácsony a nyakunkon, repjegy megvan, a család vár. 

Talán a kérdés nagyobb annál, mint hogy itt Belgiumban mit keresek, de az ÉLET értelmét most talán nem kezdem el felfedezni, rengeteg filozófus dolgozik azon már. Nekik ezúton is köszönöm, de megsúgom, lehet ti sem találjátok meg, hisz Jézus óta nem született még Isten ( fia). 

Ezekben biztos vagyok: Jó itt, jó ott is. Vannak, akik szeretnek. Többet tudok ma magamról, mint tegnap. Nem sok. De legalább ez van. 

Ma jön hozzám egy NyíL leányzó látogatóba, Betti. Nijmegenben erasmus-ol és leugrik, juhhé! 

Itt egy kép is, már csak megszokásból. 

 

Sok puszi, 

Bogi

Megosztás a facebookon

Hát üdv Rátok drága Népem! 

Jó régen nem írtam, baromi sok dolgom volt.

Először is egy projekten dolgozom, ami nagyon nehéz, és sok időmet elveszi. 

Másodszor is várakoztam és készülődtem. Látogatóim voltak, méghozzá a egy része a krémnek, és a legjobb barátaimnak! :) 

 

NAGYON örülök és hálás vagyok, hogy jöttek, ezen kívül pedig szörnyen jól éreztem magam velük. Voltunk a tengernél, Brüsszelben, beszélgettünk, sírtunk, kacagtunk, tehát a kép teljes és tökéletes. Csak nagyon rövid volt. De hamarosan újra látom a drágákat :) 

Képözön! 

 

 

 

 

 

Ezen kívül megint egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is... Ja nem! :D

De legalább alaposan megünnepeltem a szülinapom. Az egész kora reggel kezdődött, mikor hajnali 8 órakor gitárral, furulyával és hegedűszóval kísért "boldog születésnapot" ébresztett...  a lehető leghamisabban, ahogyan azt kell. Ezek után reggeliztünk pár áldott lakóval. 

A nap következő pontja egy újdonsült barátosnémmel, Annaval, egy belga lánnyal. Csirkepaprikást főztem, nokedlivel, ahogy azt kell. Büszke vagyok a teljesítményemre. Fotót elfelejtettem készíteni, bocsi. 

Délután köszöngettem a köszöntéseket, meg valamennyi munkát is próbáltam letudni, nehézkesen. 

Este moziba mentem, és a Különleges lények és megfigyelésüket néztem, ami NAGYON pöpec volt. Megért minden fillért. 

Utána hazarendeltek drága barátaim, a kifogással, hogy nem tudják hol van a söröző, ahová menni kell... szép mondhatom. Én meg totál nem sejtettem semmit.

Hazaérve, kissé késve, de várt a meglepi. PIZZATORTÁT KAPTAM!!!! 

Hű de nagyon finom volt, MINDENKI házasodhat. 

Utána még sörözni mentünk, ahol ajándék sört kaptam a pultostól, és még egy teamécsest is hozott nekem. 

Egy szó mint száz, nagyon köszönök mindenkinek, mindent. Áldjon meg titeket a jó Isten. 

Másnap Édesapám köszöntését intéztem skype-on. Ott is kaptam tortát. :) 

Most pedig visszatérek lassan a gyomorideghez, és a középkori projekthez. Imádkozzatok értem hétfőn! 

 

Sok puszi mindenki

Bogi

Megosztás a facebookon

Sziasztok! 

Tanuláson kívül nem sok minden történik. Kicsit meghíztam, tehát többet edzek. Skype-olok néha családdal, barátokkal, dolgozok egy kicsikét a szakdogámon is, és élvezem a belga lét jó pillanatait és söreit. 

Voltam egy taizé imán, ami elég jó volt, elhangzott egy szép ima, amit megosztanék veletek, kissé ügyetlen forditásomban:

"Uram, köszönöm, hogy gyógyítasz. Üvölteni akarok, de csak a leghalkabb sírás hagyja el a számat. Köszönöm, hogy fény vagy a legsötétebb napjaimban. " 

Tetszett, hogy vannak még olyanok, akik a legrosszabban is az áldást keresik.

A kolis közösség egyre jobban kovácsolódik össze, ami tetszik, mert én is az ötvözet része lehetek.

Vigyáztam a kolifőnök kutyájára is, Morzsira. Zabálni való kis eb a rosszcsont, és nagyon szeret emberek ölében aludni... és a karjukon. Ez az egyetlen kifogásom a hétvégi munka lemaradásra. Morzsi a karomon aludt, fél kézzel lassú a gépelés ... :D

 

Íme a ragadozó. Szörnyen hatékony harci eb egyébként. Halálra "szomorúkutyaszemez" bárkit. Meg elkunyerálja az ellenség össze kajáját. Totál siker! 

 

Na de egyébként kérem. Próbálom a blogot életben tartani, de nem hiszem, hogy nagyon lekötné a társaságot a középkori hiperkorrekciós szószerkezetek erdeje. Így majd írok az elefántvadászatról vagy valamiről. 

A hétvégén jönnek a lányok, az biztos jó kis téma lesz. Addig is kitartást! :D Tudom, hogy nélkülem sivár nihil az élet.

Későre jár, inkább alszok! 

Sok puszi, szeretet és ölelés Nép! 

Bogi

Megosztás a facebookon

Hello Világ! 

Rég nem írtam, tudom, sűrű elnézéseket sem kérek, meg kifogásokat sem keresek. Nem volt miről írni...

Tanultam, összetörtem magam, megégettem a kezem, eltörött a kamerám kártyaolvasója, és az akkumulátor rés is. Szóval minden pöpec mód balul sült el, ami csak tehette.

De nem baj, nem lógatom az orrom, megoldást keresek, bár azt nem szeretjük. (Igaz, Csabi? ) A fele baj már intézve van. A Belga egészségügy kissé drága, de cserébe nagyon minőségi. A kenőcs, amit a szépen megégetett alkaromra kaptam két nap alatt rendbe tette a sebet. (remélem nem baj, ha nem rakok be képet róla) 

A kamerám már régi darab, szervizbe nem viszem. Új kártyaolvasót rendeltem, de addig videó sajnos nem nagyon lesz, míg ide nem ér. Az aksit még felismeri, azzal nagy baj nincsen. 

Rengeteg fordítás és beadandó és előadás és minden előkészítése bizony okoz gondot, fáradalmat, de néha még élvezem is. Csak a kódexet nehéz olvasni. Miért, kérdenéd. Hát ezért! 

 

Alapjáraton minden rendben. Hamarosan biztos lesz valami izgalmasabb is. Addig is, mindenki vigyázzon formás hátsó felére.

Sok puszi

Bogi

Megosztás a facebookon